26 éjszaka - Erotikus kalandok

14.

Csajozási és pasizási tanácsok

A Marciával esett lehangoló és költséges kalandot követően túljutottam a kijelölt feladat felén. Félúton jártam, hogy megnyerjem a fogadást és ezáltal a gyönyörűséges Miss Greenglasst. Továbbra is remek tempóban haladtam előre, mivel mindössze két hónap és néhány nap telt el a rendelkezésemre álló hat hónapból, amelyet a feladat végrehajtására kaptam. De közel sem álltam annyira jól, amennyire szerettem volna.
Feltett szándékom volt, hogy ráerősítek és siettetem a dolgokat, mivel ki akartam küszöbölni a legkisebb kockázatot is, nehogy kudarcot valljak az előre nem látható bonyodalmak miatt. Ráadásul szerettem volna megszabadulni a kötöttségektől, hogy tilalmak és gátlások nélkül üldözőbe vehessem az utamba akadó nőket, tekintet nélkül a keresztnevükre.
Természetesen szerettem volna lerövidíteni az időt, amikor végül beteljesíthetem zárkózott és mégis gyötrően vonzó asszisztensemmel kapcsolatos vágyaimat, aki minden egyes nappal vonzóbbnak tűnt a szememben. Ennek megfelelően máris kiválasztottam és rögzítettem a következő célpontot a radaromon. A hölgyet Nancy Dahlgrennek hívták. A vörös hajú, húszas évei végén járó Nancyt jótékonysági rendezvényekről ismertem. Az a típus volt, akibe gyakran botlik az ember ilyen helyeken. (Ez a fő oka annak, hogy alkalmanként megjelenek ezeken a rendezvényeken.) Az ilyen nőket hívják egyszerűen „unatkozó szépasszonynak”.
Általában gazdag urak feleségei, akiket férjük elhanyagol, ezért vesznek részt olyan élénken a társasági életben, és bárkivel, bárhol és bármikor szívesen enyhítenek az unalmukon. Nancy határozottan közülük való volt, és szemernyi kétségem sem volt afelől, hogy tőlem megkaphatja azt a szórakozást, amit igényel, és amit vélhetően élvezni fog. A gyanakvásom, miszerint ő is hasonló reményeket dédelgetett, megerősítést nyert, mivel cseppet sem lepődött meg, amikor felhívtam.
- Mi tartott ilyen sokáig? - kérdezte.
- A lényeg az időzítés! - válaszoltam.
- Mivel úgy tűnik, eljött az idő, mit szólnál ahhoz, ha ma este összejönnénk egy kicsit?
- Miért is ne? - kérdezte Nancy.
- Gyere át hozzám. Tudod hol lakunk, ugye? Tudtam. A Sutton téren álló, exkluzív épületben kialakított lakást számos építészeti és lakberendezési magazin bemutatta.
- Gondolom, Bruce elutazott, ugye? - kérdeztem.
- Bruce miatt ne aggódj. Kilenc körül várlak! így aztán nem aggódtam Bruce miatt. Egészen addig, amíg ajtót nem nyitott.
- Ó… jó estét - mondtam és megpróbáltam lezserül viselkedni.
- Én csak...
- Tudom - bólintott Bruce.
- Azért jöttél, hogy megkeféld Nancyt. Gyere be! Megrökönyödtem. Azt hiszem, ezt a fogalmat használjuk arra, amit én ott és akkor éreztem. Képtelen voltam kinyögni akárcsak egyetlen szót is. így aztán bementem.
- Egy perc, és itt lesz - mondta Bruce, miközben bevezetett a fényűző nappaliba. A férj az ötvenes évei elején járhatott. Kissé meghízott, de amúgy jó formában volt.
- Kérsz egy italt?
- Huh, nem. Egyébként kösz! - mondtam, és pokoli kényelmetlenül éreztem magam. Bruce mosolygott, de nem volt igazán vidám.
- Higgadj le, ne feszengj! - szólt rám.
- Mindig ez van! Én Nimfó Nancynek hívom.
- Nézd...
- Nem tudtam biztosan, hogy mit akarok mondani, de nem is kellett mondanom semmit, mert abban a pillanatban megérkezett Nancy. Zöld selyemruhát viselt, ami remekül illett pompás, vörös hajkoronájához. Elbűvölő látványt nyújtott.
- Helló, Steven! - mosolygott rám.
- Bruce megkínált innivalóval?
- Igen, nos… Tudod, nem számítottam arra, hogy Bruce-szel is találkozom.
- Ó, Bruce nézni fog minket! - közölte Nancy.
- Micsoda? - horkantam fel.
- Nagyon élvezi az ilyesmit -, vont vállat Nancy.
- Nem számít, mit mond! így igaz, ugye, édesem?
- Te rohadt kurva! - mordult fel Bruce.
- Hoppá! - nyögtem én.
- Mi a fene folyik itt?
- Nimfó Nancy szeret felvágni! - mondta Bruce keserűen.
- Így köszöni meg nekem, hogy feleségül vettem és gazdaggá tettem.
- Ne is törődj vele! - szólt rám Nancy.
- Csak iszik még néhány kortyot és figyel minket.
- Így lesz, Bruce? És hajó fiú lesz, esetleg megengedjük neki, hogy ő is beszálljon!
- Gyérünk, Steve! Ne legyél ünneprontó! - mondta Nancy és felém lépett.
- Ha elmész, egyszerűen idehív valaki mást - mondta Bruce.
- Jó éjt, Nancy! - intettem.
- Sajnálom! Nancy rám mosolygott.
- Mondhatok valamit, mielőtt elmész?
- Hát persze!
- Ehhez mit szólsz? - kérdezte, és odalépett. Szorosan hozzám préselte a testét, és a száját az enyémre tapasztotta. Az ajkai szétnyíltak, a nyelve végigsimította az ajkaimat, aztán besiklott a számba és kutakodni kezdett. A karjait a nyakam köré fonta, és testét válltól bokáig az enyémbe olvasztotta. Halk, mély torokhangon felnyögött, miközben a nyelve az enyémmel játszadozott. A szája még jobban szétnyílt, mintha fel akarná falni a telkemet.
Egyre csak csókolóztunk és közben elkezdett hozzám dörgölőzni. A mellei olyan erővel nyomódtak a mellkasomnak, hogy a ruháink szövetén keresztül is éreztem kemény mellbimbóit. Vonagló csípőjét érzéki mozdulatokkal dörzsölte a lágyékomhoz, amíg megérezte a nadrágomban keletkező, gyorsan növekvő duzzanatot. Még egy darabig csókolóztunk, és az első néhány pillanatot leszámítva már nem voltam passzív résztvevő. Amikor szétváltunk, mindketten lihegtünk.
- Nos? - vonta fel a szemöldökét Nancy.
- Tényleg el akarsz menni, Steven? Be kellett vallanom, elég meggyőző érveket sorakoztatott fel. Abban a pillanatban nem tudtam eldönteni, hogy képes lennék-e megmozdulni, ha esetleg akarnék.
- Hadd győzködjelek még egy kicsit! - kérte Nancy, és letérdelt elém. A nadrág anyagán keresztül gyengéden megsimogatta a fent említett duzzanatot, majd lehúzta a sliccemet. Egy szempillantás alatt kiszabadította szemlátomást hevesen vágyódó férfiasságomat.
- Figyelsz, Bruce? - kérdezte.
- Kurva! - köpte oda Bruce. A díványon ült, a kezében egy italt szorongatott, és tényleg élénken figyelt. Már majdnem megfeledkeztem róla! Ez a figyelmeztetés talán észhez térített volna, ha nem érzem meg Nancy ajkait. Megcsókolta. Végignyalta. Aztán befogadta. Méghozzá teljes hosszában. Behunytam a szememet és kisöpörtem a fejemből Bruce-t. Mindent kisöpörtem a fejemből, leszámítva a serényen munkálkodó, kényeztető száj keltette érzést.
Aztán kinyitottam a szememet, mert megéreztem, hogy valami mást is csinál. Levetette a ruháját. Anélkül, hogy elengedett volna, anélkül, hogy egy ütemet is kihagyott volna a felvett, állandó ritmusból, végiggombolta a ruháját és kibújtatta belőle a vállait. Aztán a háta mögé nyúlt és kikapcsolta a melltartóját. Miközben ezt csinálta, a szeme sarkából a dívány felé pislogott, hogy megbizonyosodjon arról, a férje figyeli-e.
Figyelte, de még mennyire! A melltartó szétnyílt és Nancy lecsúsztatta a pántokat a válláról. Aztán, továbbra is térden állva, olyan közel hajolt hozzám, hogy a melleit a combjaimnak nyomta. Folytatta a francia nyelvleckét…
Egészen elgyengültem és elszédültem. Vonakodtam akárcsak egy pillanatra is elszakadni Nancy szájától, de nem akartam állva maradni. Lassan leereszkedtem a padlóra. Nancy csak egy röpke pillanatra engedett el. Hanyatt feküdtem, ő gyorsan mellém térdelt, és ismét a szájába vette férfiasságomat. Nyögdécselni kezdtem, belemarkoltam a hajába, mire felemelte a fejét és rám mosolygott. Teljesen lelökte magáról a ruhát. A pompás testet immár csak egy apró, fekete bugyi takarta.
Ekkor nekilátott, hogy engem is levetkőztessen. A művelet során felújította az előbbi játékot. Lágyan nyalogatta, csókolgatta a testem minden egyes, napvilágra kerülő darabját és lelkesen hozzám dörzsölte az ágyékát. Időközben sikerült levarázsolnom róla a bugyit. A kezeim felderítették a testéből azt, amit elértem. Be kell vallanom, továbbra is feszélyezett Bruce jelenléte. Amikor minden ruha lekerült rólam, Nancy gyengéden lenyomott a vastag, süppedős szőnyegre.
- Csak feküdj nyugodtan, kedves - suttogta. Röviden megsimogatta lüktető keménységemet, aztán átlendítette fölöttem a lábát és fölém guggolt. Pompás, vörös szőrrel borított ágyéka pontosan vadul meredező póznám felett lebegett. Úgy helyezkedett el, hogy szembe kerüljön a dívánnyal, amelyen a férje ült.
- Jól érzed magad, Bruce? - kérdezte édes mosollyal.
- Baszódj meg!
- Pontosan ez fog történni, édesem! Éppen erre készülök! - mondta Nancy.
- Most figyelj! Benyúlt közénk és beigazított oda, ahová szerette volna, majd lassan, de állhatatosan rám ereszkedett. Amikor befogadott meleg, nedves mélységeibe, élesen felszisszent, és alighanem én is kiadtam magamból egy-két nyögést. Aztán már teljesen belétemetkeztem. A feneke erősen a combomhoz préselődött. Felemeltem a kezemet és megragadtam a mellét. Egy pillanatig így maradt, aztán mozgásba lendült. Lassan kezdte. Finom, formás combja megfeszült, miközben állandó ritmusban, fel-le mozgatta a testét.
- Látod, Bruce? - lihegte.
- Látod, hogy kefélek vele?
- Igen, látom, te nimfomániás dög! - mondta Bruce.
- A rohadt életbe, Bruce! - hördültem fel.
- Menj már ki!
- Ó, ne! - tiltakozott Nancy.
- Bruce nézni akarja. Felpörög tőle, tudod? Felpörögtél már, Brucie? Ekkor már lendületesebben mozgott, és én - amennyire hanyatt fekve tudtam - követtem a teste hullámzását. A combjára csúsztattam a kezemet, így láthattam, ahogy telt, kerek melle vidáman ugrándozik mozdulatai ritmusára.
- Be akarsz szállni, Bruce? - kérdezte Nancy.
- Menj a pokolba! - mordult rá a férje.
- Felejtsd el! - csikorogtam.
- így is elég jó!
- Akkor majd később száll be! - közölte Nancy.
- Mindig a látványtól jön meg a kedve… így van? Szereti az ilyesmit, ugye, Brucie?
- Kimegyek - mondta Bruce.
- Nem, nem mész sehová! - vágta oda Nancy.
- Csak figyelj! - dacolt Bruce, és felállt.
- Mondok valamit, Bruce - szólt rá Nancy anélkül, hogy akár egyetlen ütemet kihagyott volna.
- Mi lenne, ha miközben kifelé mész, beküldenéd Arnoldot?
- Szeretnéd mi?
- Tudod, ő mindig készen áll! - figyelmeztette a férjét Nancy.
- Jesszusom - nyögtem.
- Ki ez az Arnold?
- A házibarátunk - közölte Nancy.
- Felejtsd el! - szóltam rá.
- Ne aggódj, Steven! - mondta Nancy és lehajolt, hogy megcsókoljon. A számra tapasztotta lágy és szexi ajkát, miközben a mellei a mellkasomat cirógatták.
- Nem verünk át! - suttogta anélkül, hogy az ajkát elvette volna az enyémtől.
- Megígérem! Ekkor a csípője apró köröket írt le, és gyorsított a ritmuson. Ha volt is kifogásom az ellen, hogy részese legyek ennek a különös, sőt bizarr színjátéknak, Nancy édes, forró és szexi teste semmivé foszlatta. Bruce tényleg kiment a szobából, de egy pillanattal később vissza is tért. A háta mögött egy vékony, fiatal, csíkos livrébe öltözött férfi lépkedett. Cseppet sem tűnt meglepettnek, hogy két, szexuális aktusba bonyolódott, meztelen embert lát a padlón. Szemlátomást hozzászokott az efféle látványosságokhoz a munkája során. Bruce némán visszaült a helyére.
- Tudtam, hogy nem bírsz kint maradni, Bruce! - mosolygott Nancy.
- Kicsi a rakás, nagyobbat kíván! - vágta oda Bruce.
- Igazam van, Nimfó Nancy?
- Hát persze! - lihegte Nancy.
- Gyerünk, Arnold! Vedd elő, kedves! Arnold szétnyitotta a nadrágját és elővette. Megpróbáltam Nancyre koncentrálni. A teste mozgása folyamatosan stimuIált, így állandó, intenzív gyönyört éltem át, mialatt az éppen általa életre hívott, zavaró tényezők megakadályozták, hogy a csúcsra éljek. Ez volt a legfurcsább érzés, amit valaha is megtapasztaltam egy szexuális együttlét során. Leszámítva talán azt az esetet, amikor…
De hagyjuk, elkalandoztam.
- Gyerünk, Arnold - mondta Nancy.
- Nem, gyere át a másik oldalra, hogy Bruce jól lásson minket. így, itt jó lesz. A fiatal férfi a nő mellé állt, és szembefordult vele. Szempillantás alatt megmerevedett. Nancy hátrahajolt. Nem szakította meg a kettőnk között lévő kapcsolatot és a mozgást sem hagyta abba. A háta mögött megtámasztotta magát a két kezével, amitől a melle felemelkedett és megfeszült. Hátrahajtotta a fejét és szélesre nyitotta a száját.
Arnold az ajkai közé csúsztatta a lényeget. Nancy mondott valamit, de mivel tele volt a szája, nem lehetett érteni. Azonban egyetlen pillanatig sem volt kétségem afelől, mit mondott. Tudtam, a férjét biztatja, hogy figyelje, mit művel szerető felesége. Ismét behunytam a szemem, és megint Nancy melleiért nyúltam. Megmarkoltam a rugalmas halmokat és a sziklakemény mellbimbókkal játszadoztam. Hallottam, hogy Arnold légzése felgyorsul és hangosabbá válik.
Aztán egyre szaggatottabban hangzott, végül zihálássá és nyögésekké alakult. Már tudtam, mire képes Nancy szája, így egyáltalán nem lepett meg, hogy Arnold rohamléptekkel közeledett a csúcs felé. Néhány hangos nyögést adott ki magából. Amikor meghallottam, hogy kielégül, kinyitottam a szemem. Nancy szorgalmasan dolgozott, és közben a férjére mosolygott.
- Élvezted, Bruce? - kérdezte.
- Annyira nem, amennyire te, az tuti! - recsegte Bruce.
- A rohadt életbe, ebből elég! - káromkodtam el magam. Azzal összeszedve az akaratomat, csakúgy, mint a testi erőmet, felültem a szőnyegről. Felemeltem Nancyt, és oldalra gördítettem a testét, majd ráfordultam. így ő került alulra, hanyatt fekve. A következő pillanatban ismét összecsatlakoztattam a testünket. Ezúttal én uraltam a helyzetet. Erőteljes mozgásba kezdtem, és vadul űztem-hajszoltam mindkettőnket a hosszan késleltetett végkifejlet felé.
Nancy boldogan nyöszörgött, a karjaival és lábaival is átölelt. A teste együtt hullámzott az enyémmel, miközben a férjét szólítgatta, hogy nézze, amint kielégül. Ez hamarosan meg is történt. Vadul vonaglott és tekergőzött alattam, és egy pillanattal később én is csatlakoztam hozzá. Rövid szünet következett. Mindketten levegő után kapkodtunk. Amikor összeszedtük magunkat, legurultam róla. Biztos voltam abban, hogy nekem aznapra éppen elég volt a szórakozásból. Nancynek viszont nem.
- Minden rendben, Bruce! - mondta, még mindig lihegve.
- Most már jöhetsz! Bruce-ra pillantottam, és megdöbbenve láttam, hogy Arnold a lába előtt térdel, és azt csinálja vele, amit a feleség az imént ővele. Arnold ennél a háznál szemlátomást kiterjedt és változatos feladatkört kapott a munkaadóitól.
- Hát sosem elég neked, te szajha? - kérdezte Bruce szónoki stílusban. Eltolta magától Arnold fejét, felállt és a feleségéhez lépett. Miközben ő leült, én kezdtem feltápászkodni.
- Nehogy elmenj, Steven! - tiltakozott Nancy, és felém nyújtotta a kezét. Elérte a combomat, és gyorsan feljebb csúsztatta a kezét, hogy megmarkolhassa a hímtagomat.
- Kész vagyok, Nancy! - mondtam.
- Ráadásul el kell...
- Nem, nem! - tiltakozott ismét, majd hasra fordult és kissé felemelte a fejét, hogy láthasson, amint hanyatt fekszem. Az ujjai lágyan cirógattak.
- Majd mi ismét kész állapotba hozunk, ne aggódj!
- Nem hinném - ingattam a fejemet.
- De… Elakadt a szavam, mert Nancy a keze helyett a hajával kezdett simogatni. A fejét az altestem fölé hajtotta, és lassan, balról-jobbra ingatta, így selymes hajának lágy fürtjei gyengéden cirógatták a lágyékomat. Éreztem, hogy javíthatatlan férfiasságom ismét életre kel.
- Érzed már? - lehelte Nancy. A lábaim között térdelt. Hirtelen megéreztem, hogy forró lehelete és lágy ajka új erőre kapó falloszom felé közelit.
- Most, Bruce - szólt hátra a nő. Ekkor Bruce a hátára feküdt, úgy, hogy Nancy lába köze az arca fölé került, majd egészen magára húzta a felesége testét. Csak homályosan érzékeltem, hogy Arnold a házigazda teste fölött guggol. Nem láttam pontosan, hogy mit művel, de nem is érdekelt különösebben. Nancy teste elfojtotta Bruce nyögéseit, Nancy nyögéseit pedig az enyém. Az én nyögéseimet bezzeg semmi sem fojtotta el! Nancy varázslatos szája és nyelve villámgyorsan harckész állapotba hozott, majd ismét elindított a kirobbanó gyönyör felé. Ezúttal több időbe került, hogy összeszedjem magam. Mire sikerült, Arnold már eltűnt a láthatárról. Hanem Bruce és Nancy ott maradt. Egymásba kapaszkodva, egymáshoz tapadva feküdtek a szőnyegen, és halkan turbékoltak, mint a sebzett galambok.
- Ó, istenem, Nancy! - zokogott Bruce.
- Édes, Nancy! Ó, istenem, annyira sajnálom!
- Minden rendben, Bruce! - suttogta Nancy.
- Minden rendben, drágám. Szeretlek. Szeretlek, Bruce!
Mindez nagyon távol állt tőlem. Magamra kapkodtam a ruháimat és az ajtó felé lódultam.
- Jó éjt, Steven! - szólt utánam Nancy.
- Hamarosan felhívsz, ugye, kedves?
- Persze! - mondtam és kiléptem az ajtón. Az igazat megvallva, abban a percben eszem ágában sem volt felhívni sem hamarosan, sem később. Sőt, elhatároztam, hogy mihelyt hazaérek, úgy kivágom a névjegykártyáját a szemétbe, hogy csattan. Meg is tettem. Hanem egy kis idő múlva, amikor felidéztem magamban az est eseményeit, eszembe öltött, hogyan préselte hozzám Nancy a testét. És eszembe jutott hetyke, gömbölyded melle, és a selymes érzés, ahogy a hajával cirógatott.
Meg persze a szája, az a csodálatos, telhetetlen, ügyes szája. Végül kihalásztam a papírkosárból a kártyát és visszatettem a névjegytartómba.
Az ember sose döntsön elhamarkodottan.

fel