26 éjszaka - Erotikus kalandok
14.
Csajozási és pasizási tanácsok
A Marciával esett lehangoló és költséges kalandot követően túljutottam a
kijelölt feladat felén. Félúton jártam, hogy megnyerjem a fogadást és ezáltal a
gyönyörűséges Miss Greenglasst. Továbbra is remek tempóban haladtam előre, mivel
mindössze két hónap és néhány nap telt el a rendelkezésemre álló hat hónapból,
amelyet a feladat végrehajtására kaptam. De közel sem álltam annyira jól,
amennyire szerettem volna.
Feltett szándékom volt, hogy ráerősítek és siettetem
a dolgokat, mivel ki akartam küszöbölni a legkisebb kockázatot is, nehogy
kudarcot valljak az előre nem látható bonyodalmak miatt. Ráadásul szerettem
volna megszabadulni a kötöttségektől, hogy tilalmak és gátlások nélkül üldözőbe
vehessem az utamba akadó nőket, tekintet nélkül a keresztnevükre.
Természetesen
szerettem volna lerövidíteni az időt, amikor végül beteljesíthetem zárkózott és
mégis gyötrően vonzó asszisztensemmel kapcsolatos vágyaimat, aki minden egyes
nappal vonzóbbnak tűnt a szememben. Ennek megfelelően máris kiválasztottam és
rögzítettem a következő célpontot a radaromon. A hölgyet Nancy Dahlgrennek
hívták. A vörös hajú, húszas évei végén járó Nancyt jótékonysági rendezvényekről
ismertem. Az a típus volt, akibe gyakran botlik az ember ilyen helyeken. (Ez a
fő oka annak, hogy alkalmanként megjelenek ezeken a rendezvényeken.) Az ilyen
nőket hívják egyszerűen „unatkozó szépasszonynak”.
Általában gazdag urak
feleségei, akiket férjük elhanyagol, ezért vesznek részt olyan élénken a
társasági életben, és bárkivel, bárhol és bármikor szívesen enyhítenek az
unalmukon. Nancy határozottan közülük való volt, és szemernyi kétségem sem volt
afelől, hogy tőlem megkaphatja azt a szórakozást, amit igényel, és amit
vélhetően élvezni fog. A gyanakvásom, miszerint ő is hasonló reményeket
dédelgetett, megerősítést nyert, mivel cseppet sem lepődött meg, amikor
felhívtam.
- Mi tartott ilyen sokáig? - kérdezte.
- A lényeg az időzítés! - válaszoltam.
-
Mivel úgy tűnik, eljött az idő, mit szólnál ahhoz, ha ma este összejönnénk egy
kicsit?
- Miért is ne? - kérdezte Nancy.
- Gyere át hozzám. Tudod hol lakunk,
ugye? Tudtam. A Sutton téren álló, exkluzív épületben kialakított lakást számos
építészeti és lakberendezési magazin bemutatta.
- Gondolom, Bruce elutazott,
ugye? - kérdeztem.
- Bruce miatt ne aggódj. Kilenc körül várlak! így aztán nem
aggódtam Bruce miatt. Egészen addig, amíg ajtót nem nyitott.
- Ó… jó estét -
mondtam és megpróbáltam lezserül viselkedni.
- Én csak...
- Tudom - bólintott
Bruce.
- Azért jöttél, hogy megkeféld Nancyt. Gyere be! Megrökönyödtem. Azt
hiszem, ezt a fogalmat használjuk arra, amit én ott és akkor éreztem. Képtelen
voltam kinyögni akárcsak egyetlen szót is. így aztán bementem.
- Egy perc, és
itt lesz - mondta Bruce, miközben bevezetett a fényűző nappaliba. A férj az
ötvenes évei elején járhatott. Kissé meghízott, de amúgy jó formában volt.
-
Kérsz egy italt?
- Huh, nem. Egyébként kösz! - mondtam, és pokoli kényelmetlenül
éreztem magam. Bruce mosolygott, de nem volt igazán vidám.
- Higgadj le, ne
feszengj! - szólt rám.
- Mindig ez van! Én Nimfó Nancynek hívom.
- Nézd...
- Nem
tudtam biztosan, hogy mit akarok mondani, de nem is kellett mondanom semmit,
mert abban a pillanatban megérkezett Nancy. Zöld selyemruhát viselt, ami remekül
illett pompás, vörös hajkoronájához. Elbűvölő látványt nyújtott.
- Helló,
Steven! - mosolygott rám.
- Bruce megkínált innivalóval?
- Igen, nos… Tudod, nem
számítottam arra, hogy Bruce-szel is találkozom.
- Ó, Bruce nézni fog minket! -
közölte Nancy.
- Micsoda? - horkantam fel.
- Nagyon élvezi az ilyesmit -, vont
vállat Nancy.
- Nem számít, mit mond! így igaz, ugye, édesem?
- Te rohadt kurva!
- mordult fel Bruce.
- Hoppá! - nyögtem én.
- Mi a fene folyik itt?
- Nimfó
Nancy szeret felvágni! - mondta Bruce keserűen.
- Így köszöni meg nekem, hogy
feleségül vettem és gazdaggá tettem.
- Ne is törődj vele! - szólt rám Nancy.
-
Csak iszik még néhány kortyot és figyel minket.
- Így lesz, Bruce? És hajó fiú
lesz, esetleg megengedjük neki, hogy ő is beszálljon!
- Gyérünk, Steve! Ne
legyél ünneprontó! - mondta Nancy és felém lépett.
- Ha elmész, egyszerűen
idehív valaki mást - mondta Bruce.
- Jó éjt, Nancy! - intettem.
- Sajnálom!
Nancy rám mosolygott.
- Mondhatok valamit, mielőtt elmész?
- Hát persze!
- Ehhez
mit szólsz? - kérdezte, és odalépett. Szorosan hozzám préselte a testét, és a
száját az enyémre tapasztotta. Az ajkai szétnyíltak, a nyelve végigsimította az
ajkaimat, aztán besiklott a számba és kutakodni kezdett. A karjait a nyakam köré
fonta, és testét válltól bokáig az enyémbe olvasztotta. Halk, mély torokhangon
felnyögött, miközben a nyelve az enyémmel játszadozott. A szája még jobban
szétnyílt, mintha fel akarná falni a telkemet.
Egyre csak csókolóztunk és közben
elkezdett hozzám dörgölőzni. A mellei olyan erővel nyomódtak a mellkasomnak,
hogy a ruháink szövetén keresztül is éreztem kemény mellbimbóit. Vonagló
csípőjét érzéki mozdulatokkal dörzsölte a lágyékomhoz, amíg megérezte a
nadrágomban keletkező, gyorsan növekvő duzzanatot. Még egy darabig csókolóztunk,
és az első néhány pillanatot leszámítva már nem voltam passzív résztvevő. Amikor
szétváltunk, mindketten lihegtünk.
- Nos? - vonta fel a szemöldökét Nancy.
-
Tényleg el akarsz menni, Steven? Be kellett vallanom, elég meggyőző érveket
sorakoztatott fel. Abban a pillanatban nem tudtam eldönteni, hogy képes lennék-e
megmozdulni, ha esetleg akarnék.
- Hadd győzködjelek még egy kicsit! - kérte
Nancy, és letérdelt elém. A nadrág anyagán keresztül gyengéden megsimogatta a
fent említett duzzanatot, majd lehúzta a sliccemet. Egy szempillantás alatt
kiszabadította szemlátomást hevesen vágyódó férfiasságomat.
- Figyelsz, Bruce?
- kérdezte.
- Kurva! - köpte oda Bruce. A díványon ült, a kezében egy italt
szorongatott, és tényleg élénken figyelt. Már majdnem megfeledkeztem róla! Ez a
figyelmeztetés talán észhez térített volna, ha nem érzem meg Nancy ajkait.
Megcsókolta. Végignyalta. Aztán befogadta. Méghozzá teljes hosszában. Behunytam
a szememet és kisöpörtem a fejemből Bruce-t. Mindent kisöpörtem a fejemből,
leszámítva a serényen munkálkodó, kényeztető száj keltette érzést.
Aztán
kinyitottam a szememet, mert megéreztem, hogy valami mást is csinál. Levetette a
ruháját. Anélkül, hogy elengedett volna, anélkül, hogy egy ütemet is kihagyott
volna a felvett, állandó ritmusból, végiggombolta a ruháját és kibújtatta belőle
a vállait. Aztán a háta mögé nyúlt és kikapcsolta a melltartóját. Miközben ezt
csinálta, a szeme sarkából a dívány felé pislogott, hogy megbizonyosodjon arról,
a férje figyeli-e.
Figyelte, de még mennyire! A melltartó szétnyílt és Nancy
lecsúsztatta a pántokat a válláról. Aztán, továbbra is térden állva, olyan közel
hajolt hozzám, hogy a melleit a combjaimnak nyomta. Folytatta a francia
nyelvleckét…
Egészen elgyengültem és elszédültem. Vonakodtam akárcsak egy
pillanatra is elszakadni Nancy szájától, de nem akartam állva maradni. Lassan
leereszkedtem a padlóra. Nancy csak egy röpke pillanatra engedett el. Hanyatt
feküdtem, ő gyorsan mellém térdelt, és ismét a szájába vette férfiasságomat.
Nyögdécselni kezdtem, belemarkoltam a hajába, mire felemelte a fejét és rám
mosolygott. Teljesen lelökte magáról a ruhát. A pompás testet immár csak egy
apró, fekete bugyi takarta.
Ekkor nekilátott, hogy engem is levetkőztessen. A
művelet során felújította az előbbi játékot. Lágyan nyalogatta, csókolgatta a
testem minden egyes, napvilágra kerülő darabját és lelkesen hozzám dörzsölte az
ágyékát. Időközben sikerült levarázsolnom róla a bugyit. A kezeim felderítették
a testéből azt, amit elértem. Be kell vallanom, továbbra is feszélyezett Bruce
jelenléte. Amikor minden ruha lekerült rólam, Nancy gyengéden lenyomott a
vastag, süppedős szőnyegre.
- Csak feküdj nyugodtan, kedves - suttogta. Röviden
megsimogatta lüktető keménységemet, aztán átlendítette fölöttem a lábát és fölém
guggolt. Pompás, vörös szőrrel borított ágyéka pontosan vadul meredező póznám
felett lebegett. Úgy helyezkedett el, hogy szembe kerüljön a dívánnyal, amelyen
a férje ült.
- Jól érzed magad, Bruce? - kérdezte édes mosollyal.
- Baszódj
meg!
- Pontosan ez fog történni, édesem! Éppen erre készülök! - mondta Nancy.
-
Most figyelj! Benyúlt közénk és beigazított oda, ahová szerette volna, majd
lassan, de állhatatosan rám ereszkedett. Amikor befogadott meleg, nedves
mélységeibe, élesen felszisszent, és alighanem én is kiadtam magamból egy-két
nyögést. Aztán már teljesen belétemetkeztem. A feneke erősen a combomhoz
préselődött. Felemeltem a kezemet és megragadtam a mellét. Egy pillanatig így
maradt, aztán mozgásba lendült. Lassan kezdte. Finom, formás combja megfeszült,
miközben állandó ritmusban, fel-le mozgatta a testét.
- Látod, Bruce? -
lihegte.
- Látod, hogy kefélek vele?
- Igen, látom, te nimfomániás dög! - mondta
Bruce.
- A rohadt életbe, Bruce! - hördültem fel.
- Menj már ki!
- Ó, ne! -
tiltakozott Nancy.
- Bruce nézni akarja. Felpörög tőle, tudod? Felpörögtél már,
Brucie? Ekkor már lendületesebben mozgott, és én - amennyire hanyatt fekve
tudtam - követtem a teste hullámzását. A combjára csúsztattam a kezemet, így
láthattam, ahogy telt, kerek melle vidáman ugrándozik mozdulatai ritmusára.
- Be
akarsz szállni, Bruce? - kérdezte Nancy.
- Menj a pokolba! - mordult rá a
férje.
- Felejtsd el! - csikorogtam.
- így is elég jó!
- Akkor majd később száll
be! - közölte Nancy.
- Mindig a látványtól jön meg a kedve… így van? Szereti az
ilyesmit, ugye, Brucie?
- Kimegyek - mondta Bruce.
- Nem, nem mész sehová! -
vágta oda Nancy.
- Csak figyelj! - dacolt Bruce, és felállt.
- Mondok valamit,
Bruce - szólt rá Nancy anélkül, hogy akár egyetlen ütemet kihagyott volna.
- Mi
lenne, ha miközben kifelé mész, beküldenéd Arnoldot?
- Szeretnéd mi?
- Tudod, ő
mindig készen áll! - figyelmeztette a férjét Nancy.
- Jesszusom - nyögtem.
- Ki
ez az Arnold?
- A házibarátunk - közölte Nancy.
- Felejtsd el! - szóltam rá.
-
Ne aggódj, Steven! - mondta Nancy és lehajolt, hogy megcsókoljon. A számra
tapasztotta lágy és szexi ajkát, miközben a mellei a mellkasomat cirógatták.
-
Nem verünk át! - suttogta anélkül, hogy az ajkát elvette volna az enyémtől.
-
Megígérem! Ekkor a csípője apró köröket írt le, és gyorsított a ritmuson. Ha
volt is kifogásom az ellen, hogy részese legyek ennek a különös, sőt bizarr
színjátéknak, Nancy édes, forró és szexi teste semmivé foszlatta. Bruce tényleg
kiment a szobából, de egy pillanattal később vissza is tért. A háta mögött egy
vékony, fiatal, csíkos livrébe öltözött férfi lépkedett. Cseppet sem tűnt
meglepettnek, hogy két, szexuális aktusba bonyolódott, meztelen embert lát a
padlón. Szemlátomást hozzászokott az efféle látványosságokhoz a munkája során.
Bruce némán visszaült a helyére.
- Tudtam, hogy nem bírsz kint maradni, Bruce!
- mosolygott Nancy.
- Kicsi a rakás, nagyobbat kíván! - vágta oda Bruce.
-
Igazam van, Nimfó Nancy?
- Hát persze! - lihegte Nancy.
- Gyerünk, Arnold! Vedd
elő, kedves! Arnold szétnyitotta a nadrágját és elővette. Megpróbáltam Nancyre
koncentrálni. A teste mozgása folyamatosan stimuIált, így állandó, intenzív
gyönyört éltem át, mialatt az éppen általa életre hívott, zavaró tényezők
megakadályozták, hogy a csúcsra éljek. Ez volt a legfurcsább érzés, amit valaha
is megtapasztaltam egy szexuális együttlét során. Leszámítva talán azt az
esetet, amikor…
De hagyjuk, elkalandoztam.
- Gyerünk, Arnold - mondta Nancy.
-
Nem, gyere át a másik oldalra, hogy Bruce jól lásson minket. így, itt jó lesz. A
fiatal férfi a nő mellé állt, és szembefordult vele. Szempillantás alatt
megmerevedett. Nancy hátrahajolt. Nem szakította meg a kettőnk között lévő
kapcsolatot és a mozgást sem hagyta abba. A háta mögött megtámasztotta magát a
két kezével, amitől a melle felemelkedett és megfeszült. Hátrahajtotta a fejét
és szélesre nyitotta a száját.
Arnold az ajkai közé csúsztatta a lényeget. Nancy
mondott valamit, de mivel tele volt a szája, nem lehetett érteni. Azonban
egyetlen pillanatig sem volt kétségem afelől, mit mondott. Tudtam, a férjét
biztatja, hogy figyelje, mit művel szerető felesége. Ismét behunytam a szemem,
és megint Nancy melleiért nyúltam. Megmarkoltam a rugalmas halmokat és a
sziklakemény mellbimbókkal játszadoztam. Hallottam, hogy Arnold légzése
felgyorsul és hangosabbá válik.
Aztán egyre szaggatottabban hangzott, végül
zihálássá és nyögésekké alakult. Már tudtam, mire képes Nancy szája, így
egyáltalán nem lepett meg, hogy Arnold rohamléptekkel közeledett a csúcs felé.
Néhány hangos nyögést adott ki magából. Amikor meghallottam, hogy kielégül,
kinyitottam a szemem. Nancy szorgalmasan dolgozott, és közben a férjére
mosolygott.
- Élvezted, Bruce? - kérdezte.
- Annyira nem, amennyire te, az
tuti! - recsegte Bruce.
- A rohadt életbe, ebből elég! - káromkodtam el magam.
Azzal összeszedve az akaratomat, csakúgy, mint a testi erőmet, felültem a
szőnyegről. Felemeltem Nancyt, és oldalra gördítettem a testét, majd
ráfordultam. így ő került alulra, hanyatt fekve. A következő pillanatban ismét
összecsatlakoztattam a testünket. Ezúttal én uraltam a helyzetet. Erőteljes
mozgásba kezdtem, és vadul űztem-hajszoltam mindkettőnket a hosszan késleltetett
végkifejlet felé.
Nancy boldogan nyöszörgött, a karjaival és lábaival is
átölelt. A teste együtt hullámzott az enyémmel, miközben a férjét szólítgatta,
hogy nézze, amint kielégül. Ez hamarosan meg is történt. Vadul vonaglott és
tekergőzött alattam, és egy pillanattal később én is csatlakoztam hozzá. Rövid
szünet következett. Mindketten levegő után kapkodtunk. Amikor összeszedtük
magunkat, legurultam róla. Biztos voltam abban, hogy nekem aznapra éppen elég
volt a szórakozásból. Nancynek viszont nem.
- Minden rendben, Bruce! - mondta,
még mindig lihegve.
- Most már jöhetsz! Bruce-ra pillantottam, és megdöbbenve
láttam, hogy Arnold a lába előtt térdel, és azt csinálja vele, amit a feleség az
imént ővele. Arnold ennél a háznál szemlátomást kiterjedt és változatos
feladatkört kapott a munkaadóitól.
- Hát sosem elég neked, te szajha? - kérdezte
Bruce szónoki stílusban. Eltolta magától Arnold fejét, felállt és a feleségéhez
lépett. Miközben ő leült, én kezdtem feltápászkodni.
- Nehogy elmenj, Steven! -
tiltakozott Nancy, és felém nyújtotta a kezét. Elérte a combomat, és gyorsan
feljebb csúsztatta a kezét, hogy megmarkolhassa a hímtagomat.
- Kész vagyok,
Nancy! - mondtam.
- Ráadásul el kell...
- Nem, nem! - tiltakozott ismét, majd
hasra fordult és kissé felemelte a fejét, hogy láthasson, amint hanyatt fekszem.
Az ujjai lágyan cirógattak.
- Majd mi ismét kész állapotba hozunk, ne aggódj!
-
Nem hinném - ingattam a fejemet.
- De… Elakadt a szavam, mert Nancy a keze
helyett a hajával kezdett simogatni. A fejét az altestem fölé hajtotta, és
lassan, balról-jobbra ingatta, így selymes hajának lágy fürtjei gyengéden
cirógatták a lágyékomat. Éreztem, hogy javíthatatlan férfiasságom ismét életre
kel.
- Érzed már? - lehelte Nancy. A lábaim között térdelt. Hirtelen megéreztem,
hogy forró lehelete és lágy ajka új erőre kapó falloszom felé közelit.
- Most,
Bruce - szólt hátra a nő. Ekkor Bruce a hátára feküdt, úgy, hogy Nancy lába köze
az arca fölé került, majd egészen magára húzta a felesége testét. Csak
homályosan érzékeltem, hogy Arnold a házigazda teste fölött guggol. Nem láttam
pontosan, hogy mit művel, de nem is érdekelt különösebben. Nancy teste
elfojtotta Bruce nyögéseit, Nancy nyögéseit pedig az enyém. Az én nyögéseimet
bezzeg semmi sem fojtotta el! Nancy varázslatos szája és nyelve villámgyorsan
harckész állapotba hozott, majd ismét elindított a kirobbanó gyönyör felé.
Ezúttal több időbe került, hogy összeszedjem magam. Mire sikerült, Arnold már
eltűnt a láthatárról. Hanem Bruce és Nancy ott maradt. Egymásba kapaszkodva,
egymáshoz tapadva feküdtek a szőnyegen, és halkan turbékoltak, mint a sebzett
galambok.
- Ó, istenem, Nancy! - zokogott Bruce.
- Édes, Nancy! Ó, istenem,
annyira sajnálom!
- Minden rendben, Bruce! - suttogta Nancy.
- Minden rendben,
drágám. Szeretlek. Szeretlek, Bruce!
Mindez nagyon távol állt tőlem. Magamra
kapkodtam a ruháimat és az ajtó felé lódultam.
- Jó éjt, Steven! - szólt utánam
Nancy.
- Hamarosan felhívsz, ugye, kedves?
- Persze! - mondtam és kiléptem az
ajtón. Az igazat megvallva, abban a percben eszem ágában sem volt felhívni sem
hamarosan, sem később. Sőt, elhatároztam, hogy mihelyt hazaérek, úgy kivágom a
névjegykártyáját a szemétbe, hogy csattan. Meg is tettem. Hanem egy kis idő
múlva, amikor felidéztem magamban az est eseményeit, eszembe öltött, hogyan
préselte hozzám Nancy a testét. És eszembe jutott hetyke, gömbölyded melle, és a
selymes érzés, ahogy a hajával cirógatott.
Meg persze a szája, az a csodálatos,
telhetetlen, ügyes szája. Végül kihalásztam a papírkosárból a kártyát és
visszatettem a névjegytartómba.
Az ember sose döntsön elhamarkodottan.